1. évad 1. rész ~Az új otthon

"Az új Otthonom"

Lassacskán kezdtem bele szokni a tudatba miszerint boszorkány vagyok. Tanév kezdés előtt beszereztem a szükséges hozzávalókat : Könyveket, Minden apróságot és a varázs pálcám.
Be vallom egy - két rá olvasást ki próbáltam és nagyon tetszett! Olyan hatalmat kaptam amiről a legtöbb mugli csak álmodik. Legszívesebben ki kiabáltam volna:" Háhá!! Balfékek! Nekem varázs erőm van!"
De emlékeztem apám szavaira. " A varázs világot titokban kell tartani nem fedheted fel a kiléted minden jött- mentnek." Aztán eljött a nap a nap amit annyira vártam. A barátaim mindig furcsán néztek rám amikor magamban azt suttogtam "legyen már szeptember elseje" Azon kaptam magamat, hogy visszaszámolom a napokat és olyan varázsige után kutatok ami meghosszabbítja az időt.
Reggel kilenc. Tisztán emlékszem, hogy pontosan egy perccel az ébresztőm előtt keltem. Kintről ősszi szellő simogatta az arcom ami valahogy az ágyban tartott  de ahogyan lábam a szőnyeghez ért megteltem energiával. Szökdécselve vettem célba kicsi kis fürdőszobámat. Letusoltam el eluralkodott a "Mit vegyek fel?!" Pánik. Hamar lenyugodtam mert eszembe jutott, hogy egy divatdiktátorral lakok egy házba. Magam köré tekertem a törülközőmet és nyugodtan kopogtattam kettőt. Semmi válasz.
-Skyler Holloway azonnal nyisd ki az ajtót! -ordítottam

- Neked is - ásított egyet - jó reggelt.
- Nem tudom, mit vegyek fel.. - sóhajtottam
- Várj, gyere be. - behúzott a szobába és ledobta magáról a törülközőt. Felkapkodta magára az előre ki készített ruhadarabjait majd mosolyogva felém fordult.
- Okos. - biccentettem  elismerően. Át csörtetett a szobámba s  kaján mosollyal nyitotta ki a szekrény ajtóm. 
 - Kicsikéim. -sietett elénk jó anyám mikor már lefelé baktattam a lépcsőn -gyönyörűek vagytok -nyomott egy- egy puszit a homlokunkra. Leültem és anyám letette elém az ételt. Úgy ettem mintha ez lenne az utolsó palacsinta amit enni fogok. Nem tudtam, hogyan főznek itt a Roxfortba de abban biztos voltam, hogy nem fogok jobbat enni anyám főztjénél.
- Ha csak nem akarjátok le késni a vonatott ideje lenne indulni. -kiabált kintről apám. Fel vettem a cipőm s végig simítottam a karfán.
-Menjetek, egy perc és ott vagyok - mosolyodtam el halványan. Körbe néztem s mély sóhaj hagyta el számat. - Nyáron találkozunk.
 Apám  a csomagjainkat pakolgatta a csomagtartóba anyám pedig éppen Sky lelkére kötött valamit. Oda léptem apám mellé. Felnézett és puszit lehelt homlokomra. Furcsa szorongató érzés járta át a szívem. Még el sem mentem, de hiányzik. Tudom, nyáron újra látom még is egy kerek év nélküle...  Be ültünk a kocsiba és elindultunk kedvem lett volna sírni, de nem tettem. Az utunk némileg csendben telt csak apa magyarázott és akkor elértük azt a táblát. A táblát amit nagyon ritkán hagytuk el.Viszontlátásra várjuk vissza Livepoolba.
- Viszlát - suttogtam.
*
Siessünk!! Le fogjuk késni a vonatot. - szaladt előre anya s egyszer csak meg torpant.
- Egy fal...- léptem mellé a csomagjaimmal.
-9és 3/4 vágány. - kapcsolt apám, hiszen majd' le késtük a vonatot. úgy emlékszem mintha tegnap lett volna. Látom magam előtt apám fáradt arcát és húgom tekintetét mintha szellemet látott volna.. 9 és 3/4 vágány.. Próbáltam meg emészteni magamba olyan alapon hogy már semmi  nem tud semmi meg lepni. - meg mutatom, hogy kell - húzott hátrébb engem és együtt neki futottunk. Kis tábla ezt hirdette "9 és 3/4 vágány"
- Szóval...- Kezdtem majd a húgom rám esett. Szitkozódva poroltam le magam. Aztán eljött a búcsú
Nagyot sóhajtva apám elé léptem.
- Légy nagyon jó, ügyelj magadra, a varázslás nem játék és figyelj hova lépsz. - hadarta apám majd egy mély sóhaj hagyta el a száját - Nagyon hiányozni fogsz. - ölelt át
- Te is nekem. - suttogtam a nyakába. Majd anyámhoz léptem aki már sírva borult a nyakamba - Ne sírj.. Nem sokára találkozunk. - csókot nyomott a homlokomra. Indulnunk kellett így fel szálltunk a vonatra tudomásul kellett vennem többen voltak azon a vonaton, mint vártam.. a húgom egy idő után lecsapódott tőlem én keresgéltem tovább - Leülhetek? - kérdeztem be kukucskálva egy kabinba
- Persze - felelte egy vöröses- barna hajú lány. - A nevem Hermione Granger - nyújtotta a kezét.
- Jane - Anne Holloway - ráztam meg a kezét mosolyogva és  majd a két fiú felé fordultam.
-Harry Potter - mosolygott a szemüveges biccentettem.
- Ron Weasley - mosolygott egy vörös hajú tejbe tök srác.
- Új vagy? - kérdezte Harry
- Apám úgy döntött most jött el az ideje, hogy megtudjuk mik vagyunk. Tudjátok ő várázsló anyám pedig mugli. - mosolyogtam - Milyen hely a Roxfort? - vakartam meg a tarkóm s le vettem a baseball sapkám.
- Tökéletes - csillant fel Hermione szeme... s elkezdtek mesélni. 
 - Szóval.. foglaljuk, össze van ez az akár ki..
- Tudjuk ki - javított ki Ron
- Az.. na mind1 és akkor ez visszatért és annak a... a mókusnak a fején volt.
- Mógus - nevetett Harry mire elmosolyodtam. - amúgy igen.
- meg volt egy 3 fejű kutya, ami a bölcsek kövét védte amire Tudjuk ki pályázott..
- Igen. - válaszolták egyszerre folyamatosan mosolyogva. Már akkor éreztem, hogy jól ki fogok jönni velük. A vonat hirtelen fékezett.
- Ott vagyunk? - kérdeztem s mind az ablakhoz léptünk.
- Igen.. Itthon vagyunk - válaszolta  halkan Harry.